2013. február 28., csütörtök

Hrabal és Polna



Polnát és az itteni sörgyárat említi Bohumil Hrabal, a világhírű cseh író is, aki e környéken töltötte gyermekkorának meghatározó részét - az I. világháborút és az azt követő rövidebb időszakot.

Bohumil – akkor még Bohumil Kilián – mostohaapja, Frantisek Hrabal, a sörgyárban volt könyvelő, s édesanyja, Marie is itt dolgozott. A kis Bohous, akit mostohaapja ekkor íratott saját nevére, az utcán nevelkedett. A kisfiú, bizarr vörös kabátkájában, rendőrsapkában kóborolt a városban, kétszer is majdnem vízbe fúlt: egyszer a patakban, másszor meg a tér közepén a díszkútba. A temetéseken és lakodalmakon hívatlan vendégként mindig részt vett, s a helyi cukrászdában hozomra vette az indiánert, hogy aztán megvendégelhesse a város szegény gyerekeit. 

A távolabbi vasútállomásról kísérelt meg potyautasként eljutni Brno-Zidenicében lakó nagymamájához. „Mikor eszembe jutott Zidenice vagy Polna, egész úton az iskola felé mérgemben egy tégladarabot rugdostam” - írja később egy hagyatékában talált írásban arról, milyen érzéseket váltott ki belőle a Nymburkba való költözés.

Élete vége felé Hrabal kifejezésre juttatta azt a kívánságát, hogy hamvait helyezzék szerettei mellé – vagyis a Sörgyári Capriccióból megismert Francín, Maryska, Pepin bácsi társaságába, egy POLNAI SÖRGYÁR feliratú üveges sör szállítására használt rekeszbe Hradistko temetőjében.

A polnai sörfőzdét az ötvenes években államosították, s az új tulajdonos megszüntette a sörgyártást. Egy ideig az üzemben még készítettek üdítőket, s a kiváló pincéket zöldségtárolásra használták. A szocialista üzemeltetőknek sikerül 40 év alatt teljesen tönkretenniük e valamikor kiemelkedően berendezett sörgyárat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése