2012. november 15., csütörtök

D. Magyari Imre: Sörözés Hraballal


Nem tudom mi ütött belém akkor, nem vagyok odamenős típus, de Hrabalhoz odamentem. Hol máshol történt volna mindez, mint Prágában, az óvárosban, az Arany Tigrishez – U Zlateho Tygra – címzett sörözőben, Hrabal törzshelyén.

Prága mitikus város még abból az időből, amiben máshova nem is nagyon lehetett menni, legfeljebb Krakkóba, azzal a vonattal, amiről Cseh Tamás is énekel. Bécs már tiltott volt, ki tudja, mit tennénk mi ott, nem lettünk engedve. Krakkóba vagy Prágába érve aztán elfelejtettük, hogy nem választhattunk volna mást, gyönyörű hely mindkettő.

Sétálni a Moldva partján, megnézni a Zsidóvárost, felkapaszkodni a Várhoz, beülni a Flekuba, felfedezni a Négykocsmás utcát – a Vár oldalában levő ulica Nerudováról van szó, tessék mindegyik kocsmába bemenni! – ez azért nagy élmény volt; elmentünk többször is, fiókok mélyén van egy sorozat: a Perchez címzett ház előtt mindig más lány áll, ahányszor utaztam...

Hogy Hrabalról mikor hallottunk először, kideríthetetlen. Valahogy elterjedt, hogy van egy író, zseniális műveket ír és ott ül a Tigrisben.

Volt jegyzőgyakornok, vasúti pályamunkás, raktáros, forgalmista. Első könyve csak 1962-ben jelenhetett meg, mikor ő már negyvenkilenc esztendős volt, ez egy ilyen világ, nem lehet utazni, nem lehet írni. Azért persze Hrabal írt.

Ha nem lehet írni, az ember akkor is ír. Sőt akkor ír csak igazán.Nem tudom, melyik könyve jelent meg először. (Utána lehetne nézni, de minek?) Elolvastuk őket, ha nem is mindegyiket, beépültek tudatunkba, mint, ahogy az is, hogy szerzőjük ott sörözik a Tigrisben. Ezt meg kellett néznem. Tényleg ott sörözött.

Kértem egy interjút, tudtam ugyan, hogy nem fog sikerülni, bár mindig így látnék a jövőbe – de valamit ki kellett találni, hogy megihassak egy sört Hraballal.Nem emlékszem, miket kérdeztem, Hrabal mindenesetre tisztességgel válaszolgatott, de láthatóan érezte, nem ez élete legfontosabb nyilatkozata. Azért megírtam. (Utána lehetne nézni, de minek?)

Mégis jó volt az a félóra, egy jelentős személyiség társaságában lenni mindig jó, főleg, ha egy korsó cseh sör is kéznél van. Azt is jó tudni, hogy az az öregember, aki a Táncórákat, a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, a Házimurikat írta, ott ül az asztalánál. Biztos van ebben póz is, olyasmi, mint abban, hogy Woody Allen hétfőnként szaxofonozik kedvenc New York-i pubjában, de ez igazán nem baj. Hrabal kicsit legendává változott. Fiatalnak sem tudjuk - én legalábbis nem tudom - elképzelni: mintha mindig ilyen lett volna. Ilyen bölcs. 

A regényeiben ez a bölcsesség van benne, meg Prága, meg az, hogy valószínűleg itt is lehet élni. Nem biztos, de meg kell próbálni. A világ tele van szörnyűségekkel, de mégis gyönyörű. A Házimurik hőse mondja, aki nem más, mint az író: „Én úgy örülök, hogy vagyok, hogy a világon vagyok, és ha valami szépet, akármiféle szépet látok, akkor mindjárt házasságra lépek vele, én nemcsak az emberekbe vagyok szerelmes, hanem a tárgyakba is, a munkába, ah, milyen szívesen csináltam én mindent, szívesen voltam biztosítási ügynök, szívesen voltam forgalmista, ó, milyen szívesen dolgoztam a Poldi kohóban…”

6 megjegyzés:

  1. Még lehetett dohányozni... Ma olyanok a sörözők előtti területek, mint régen a gimi bejárata! 30-40 éves hölgyek és urak állnak nagykabátban, és pöfékelnek... Siralmas!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudtommal Csehországban még nem tilos a kocsmai dohányzás!

      Törlés
  2. Tényleg nem tilos, sőt még néhány étteremben is lehet. Kocsmákban pedig mindenhol. =)

    VálaszTörlés
  3. 2016. januártól tilos lesz a dohányzás. Legalább is olvastam itt a neten valahol.

    VálaszTörlés
  4. Milyen szép ember volt fiatalabb korában Bohumil.

    VálaszTörlés
  5. De az alkohol megtette pusztító hatását.

    VálaszTörlés