2013. október 22., kedd

Prága város törpéi


Prága elvarázsolt város. Ezt mindenki tudja, aki csak egyszer is megfordult terein, kóborolt utcáin, megpihent kastélyainak parkjaiban, koptatta sörözőinek padjait. Amikor az utazó hazaérkezik, maga is elcsodálkozva meséli: hiába a sok girbegurba utca, titkos sikátor, rejtett lépcső, mégsem tévedt el soha. Mindig megtalálta a hazavezető utat, a keresett múzeumot vagy azt a kis füstös sörözőt, ahol épp az imént verték csapra a hordót, s pillanatnyi szünet után ismét megindult a sörfolyam. Ha jól emlékszik, Staroprament mértek. Az arany város aranyló sörét. S lehet-e elfelejteni az a hangot, amikor a sörrel teli korsó koppan a söntés egyszerű bádogpultján? Majd a mozdulatot, amivel a pincér a tizenöt teli korsó mellé teszi a tizenhatodikat és egy könnyed mozdulattal - amire
születni kell - válla fölé emeli az egészet?

Ezt a várost nem lehet elfelejteni, és ebben a városban nem lehet eltévedni sem. Persze nem azért nem lehet eltévedni, mert jó a tájékozódási képességünk, vagy van egy térképünk, ne adj' isten bírjuk a cseh nyelvet és kérdezősködünk. Nem, nem azért.
Prága városának törpéi a felelősök ezért. Ezek a láthatatlan kis manók rögtön odaérkeztekor kézen fogják az idegent, és mindaddig kalauzolják, amíg a városban tartózkodik. Kézfogásuk könnyű, a legtöbb ember számára észrevehetetlen, mégis a legjobb és a legszebb helyekre vezetnek bennünket. Megmutatják, hol a legfrissebb a sör, hol adnak még 12 koronáért 12-es Staroprament, elűzik az esőfelhőket, amint kilépünk az utcára.

Akinek nincs érzéke a csodák iránt és kitépi kezét a kézfogásukból, azt sorsára hagyják. Annak attól kezdve csak a német turisták által látogatott sörözők akadnak útjába, annak duplájáért számolják a Becherovkát, a taxisok is átverik, és még a Károly-hidat sem találja meg, s ráadásul mindennek a tetejébe bőrig ázik.
Amikor aztán már mindenki lepihent, a törpék maguk is összegyűlnek a bezárt sörözőkben, sörkertekben, belvárosi teraszokon és élvezettel hódolnak Gambrinus italának. Aki ilyenkor csendben-megáll egyegy bezárt kocsma előtt és fülét figyelmesen az ajtóra tapasztja, hallhatja a belső hangokat, a poharak csilingelését és a törpék beszélgetését: milyen különös lények is ezek a turisták...

Szöveg: Vétek György
Fotó: Széman Richárd

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése