2013. június 25., kedd

Csehszlovák falfirkák



A hetvenes években a legtöbb magyar fiatal külföldi utazásai rendre véget értek a szocialista testvérállamok területén. Persze, aki akkor utazott, az tudja, hogy középiskolásként hiába is próbálunk volna Nyugatra kérezkedni, azt hivatalosan úgy értékelték, hogy „Külföldre utazása közérdeket sért!”
Maradt hát az NDK, Lengyelország, Bulgária és Csehszlovákia! Az viszont évente akár többször is.

1968-ban, a nagy testvéri összefogás „dicső” esztendejében például karácsonykor Drezdába utaztam, és már a vonatozás gazdag élményekkel ajándékozott meg. Először Szob és Pozsony között – mintegy igazolva, hogy a szlovák nép humora azonos körülmények között mennyire egyezik a magyarokéval – mesélték az alábbi viccet:

„Az öreg szlovák a falusi kocsma vécéjében ülve olvassa a falon: Szocializmust a szlovákoknak, egy nagy túrót a cseheknek! Mire az öreg szlovák felsóhajt: Az istenit, már megint a csehek járnak jobban!”

A következő falfirkáig röhögtem a viccen, akkor viszont meghűlt bennem a vér. Ez alkalommal a rajz előbújt a prágai kocsmák vécéinek faláról a prágai pályaudvar egyik váltóházának oldalára. Az ismeretlen szerző egy akasztófán lógó gimnasztyorkás „testvéri” segítségnyújtót rajzolt oda krétával, sokak véleményét közölve az augusztusi bevonulásról. Valószínűleg nem én voltam az első, aki látta. Sőt, az utolsó sem, mivel a rajz 1973-ban is (s ki tudja, még meddig) ott virított a kisház oldalán, fennen hirdetve a bevonulás nép általi fogadtatásáról kiadott hivatalos közlemény és az igazság között kétségtelenül fennálló eltérést.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése