2015. június 6., szombat

Cseh sörtörténelem

A cseh és az egyetemes sörfőzés egyik legfontosabb évszáma 1842. Az ezt megelőző időkben Csehországban is elsősorban felsőerjesztésű sörök készültek, melyek  jellemzője volt a megbízhatatlan minőség. Ahogy egy régi mondás is gúnyolódott ezen: „mindig csak az első kóstolónál derül ki, hogy a sörfőző nem gazfickó-e!” 


Az 1839-ben alapított Pilseni Részvénysörfőzdében az akkori idők legkorszerűbb technológiáját alkalmazták és a sör tárolására – lágerolására – több kilométeres pincerendszer alakították ki, ahol télen-nyáron biztosítani tudták a sör erjedéséhez szükséges alacsony hőmérsékletet. A sör megfőzésével Josef Groll sörfőzőmestert bízták meg. 1842 október 5-én Groll bemutatta a sörcefrét, amely novemberig érlelődött, és Szent Márton ünnepén került először csap alá. Ez a sör szolgált aztán további alsóerjesztésű sörök etalonjául.

A sörfőzési technológia tökéletesedése, a hűtőgép megalkotása, az erjedés folyamatának pontos megismerése, a sörélesztő-törzs elkülönítése és természetesen a pilseni sör gazdasági sikere újabb és újabb sörgyári részvénytársaságok alapítására ösztönözték a cseh városokat. Így jött létre 1869-ben a Smíchov-i (Staropramen), 1874-ben a Velké Popovice-i, 1895-ben a Budějovice-i (Budvar) sörgyár.
Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte előtt, 1864-ben 1026 (!) sörfőzde működött
Csehországban. Ezek száma a nagy sörgyárak megalakulásával a századfordulóra 700 alá
csökkent – a kicsi, korszerűtlen üzemek alulmaradtak a piacokért folyó küzdelemben.
Mindeközben a termelés rohamosan növekedett. 1899-ben a Monarchia területén 21,3 millió
hektoliter sört főztek – ennek mindössze 7%-át (!) a magyar koronához tartozó területeken –,
ugyanakkor a mai Ausztria, Csehország, Szlovénia területén és Lengyelországnak a
Monarchiához tartozó részén közel 20 millió hektoliter (!) sört főztek – és ennek közel fele cseh sörgyárakban készült.



Az I. világháborúig tartó töretlen fejlődés a nagy háborút követően megtorpant, ebben szerepe
volt a mezőgazdasági termelés visszaesésének és a lassan éledező gazdaság miatt lecsökkenő
keresletnek is. Amikor ismét bekövetkezne a fellendülés, Németország előbb a Szudétavidéket, majd 1939-ben Csehország többi részét is elfoglalja. A háborús évek természetesen nem kedveznek a békés sörözői kvaterkázásnak – a cseh és a német nemzetiségű állampolgárok egyébként is gyanakodva viszonyulnak egymáshoz.
A II. világháborút követően a cseh sörgyártás – és vele természetesen a szlovák is – az
államosítás áldozatául esik. A működő kisebb sörgyárakat előbb a körzet nagyüzeme alá rendelik, majd trösztökbe szervezik – így például a Třeboň-i és a Český Krumlov-i sörfőzde előbb a České Budĕjovice-i gyár alá tartozott, majd társvállalat lett a Délcseh Sörgyárak trösztjében. A szerencsésebbekben tovább folytatódhatott a sörgyártás, de sok sörgyárat – így például a polnait is – bezárták. A cseh sör azonban a szocialista időkben is fontos gazdasági tényező maradt, a legnagyobbak, így a Pilsner Urquell, a Staropramen, a Budvar továbbra is fontos exportcikknek számítottak. Ennek ellenére a szocializmus évei alatt egyetlen nagyobb kapacitású sörüzem épült, a Kelet Morvaország sörrel való ellátásáért „felelős” Nosovice-i, melynek Radhost (Radegast) söre, időnként még a magyar sörivókhoz is eljutott.
Igaz, azokban az évtizedekben csak a minőség maradt kiváló, de a sörgyárak szortimentje nem sok különlegességet mondhatott magáénak. Természetesen gyártottak világos és barna söröket, de jellemzően a tízes és a tizenkettes sörök jelentették a választékot. A tízes azaz a könnyű söntés- vagy ivósörök viselik a výčepni, a  tartalmasabb tizenkettesek a ležák nevet. Ezeken kívül igen csak ritkaság számba mentek a különféle erősre főzött, vagy ünnepi sörkülönlegességek, mint amilyen a Pardubicky Porter a maga 19-es Balling-fokával.





Az 1990-es években a sörgyárakat ismét részvénytársaságokká alakították,majd többségüket privatizálták. Természetesen ez sem ment zökkenők nélkül. A legnagyobbakra a multinacionális cégek csaptak le, de ezek a nagy sörgyártók olyan sörgyárakat is megvásároltak, mint például a Louny-i vagy a Znojmo-i, melyekben megszüntették a sörgyártást – ez legtöbbször a márka halálát is jelentette, jobb esetben csak a gyártás került át a nagyvállalat egy másik sörgyárába. Ugyancsak előfordult – legjellegzetesebb példája a Velké Popovice-i Kozel esete –, hogy a márkát, alkalmasint lebutítva, a cég más országban levő sörgyáraiban kezdték el gyártani.Akadnak azonban sörfőzdék, amelyek nemcsak a függetlenségüket őrizték meg sikerrel, hanem piacaikat is meg tudták védeni. 

Szép példa erre a kelet-csehországi Náchod söre, a Primátor – mely erős speciális sörivel éppúgy új színt hozott a sörkínálatba, mint a szaporodó kis sörfőzdék, ahol a tradicionális felsőerjesztésű söröket – így búzasöröket és különleges ale típusokat is gyártanak. Ez utóbbiaknak köszönhetően nem csak a választék bővült, de közel száz év után ismét nőtt a cseh sörfőzdék száma is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése